Kedves Olvasóimnak biztosan nem okoz meglepetést, hogy ismét a múltba révedünk vissza egy kicsit, Karácsonykor, Kerecseny ünnepén, azaz a fény ünnepén. Mostantól a világosság fokozatosan új erőre kap, és egyre rövidebb időt kap a sötétség. Miért megint a múlt a téma? Mi másról írhatnék? Plázákról, bevásárlóközpontokról, fogyasztókról? Sajnos a karácsony egyre inkább erről szól manapság. Az emberek most letudják egy évre a jócselekedeteket, és a szeretetet. Elmennek egyszer az évben templomba, ezzel a hitéletük "rendben" van, adnak egy koldusnak egy tál levesre valót, ezzel jó embernek érzik magukat, aztán szaladnak plazma TV-t venni, sokszor hitelből, mert szegény balgák elhiszik, akkor szép a karácsony, ha mindent úgy tesznek, ahogy a nagy könyvben megírta nekik a fogyasztói társadalom hamis istene.

 Mi inkább gondoljunk a szebb időkre: a régmúlt magyar otthonok melegére, a tiszta kis házakra, ahol felcsendült a "Mennyből az angyal...", nem pedig a kommuista érában divatba hozott "Kiskarácsony, nagykarácsony", vagy a mostanság divatba hozott "Jingle bells...". Régen imát mondtak, nem csak ilyenkor mentek templomba, és valóban a Megváltó születését ünnepelték, a Fény születését. Az egyszerű, erdőből hozott fenyőfán gyertyák égtek, alatta ott volt a kenyér, a bor, a dió, az alma...

És a kép apropóján ne feledjük azokat sem, akik karácsonyukat a fronton töltötték, fázva, sokszor éhesen, az ilyenkor sem mindenhol szűnő golyzáporban, hogy így biztosítsák, ha kell, az életük árán is, az otthoniak békés karácsonyát. De ez a világ összeomlott, mert eltaposta a barbarizmus. Én azonban hiszek benne, hogy nem pusztult el véglegesen, hogy ezek az értékek még itt vannak, velünk, bennünk, és újra el fog jönni a Fény a Kárpát- medencébe!

Áldott karácsonyt, kerecseny ünnepet minden igaz magyarnak! Fogjuk meg végre egymás kezét, békéljünk meg, magyar a magyart ne marja többé!