A kitörés hőseire emlékezve emléktúrát szerveztünk a Budai-hegyekbe, illetve a Pilisbe. Kedvcsinálónak írtam ezt a kis élménybeszámolót, melyet a túrán készült képekkel színesítettem.
Immár negyedik éve, hogy barátaimmal egy embert próbáló túra keretein belül emlékezünk meg a kitörés hőseiről, azokról a bátor katonákról (és civilekről), akik a félelmet nem ismerték, a megalázó megadás, és vörös rablánc helyett inkább a hősi halálba rohantak, amikor már csak ezek közül lehett választani. Több mint száz napon át tartó kitartásukkal így is sok ezer család életét mentették meg, akiknek időt adtak a menekülésre a bolsevik hordák elől, sok bajtárs életét mentették meg, a sajátjukat feláldozva, akiknek nyugaton időt biztosítottak, hogy soraikat rendezzék, illetve megmentették nyugat Európát, ahová a vörösök több mint valószínű, hogy bevonultak volna, ha Budapesten nem kötik le annyi időre őket. Meg is adhatták volna magukat, de becsületük ezt nem engedte. A hős védőket csak egy dolog vezette: bármi áron megállítani a barbár bolsevik hordákat! Helytállásukkal beírták nevüket örökre a hősök névsorába.
Az idei emléktúránkon voltunk az elmúlt évekhez képest legkevesebben, mindössze hárman vágtunk neki a megpróbáltatásoknak, barátnőmmel, és egy kedves barátommal, Lacival. Meg kell jegyeznem, hogy a túránk teljesen magán jellegű. Nem része a Vér és Becsület emléktúrájának, sem a Kitörés 60 teljesítménytúrának (utóbbi résztvevőivel egyébként találkoztunk az erdőben).
A várban
Mint minden évben, idén is a Királyi Várból indultunk, a történelmi hűség kedvéért 20 órakor, ahogy a kitörő harcosok is. Viszonylag szerény felszereléssel vágtunk neki az útnak, enni és innivalót vittünk, egy-egy kést, lámpákat, térképet, és iránytűt. Az útvonalat próbáltuk úgy megválasztani, hogy történelem hű is legyen, de -az elejét és a végét kivéve- ne érintsen lakott területet, így tehát, rengeteg visszaemlékezést átböngészve, végül Pilisszentivánt határoztuk meg végcélnak.
A várban, menetkészen
A várban tehát, este 8 kor felolvastam a fent hivatkozott írást, majd elindultunk. Szállingózott a hó, és fújt a hideg szél, de az elszántsággal nem volt gond. A városon belül sem ültünk villamosra, ugyancsak a történelmi hűség kedvéért. Első úticélunk a négy katona sírja volt, Budapest szélén. Bevallom, nagyon hosszan kerestük, mire megtaláltuk, mert a térképen nagyon félreérthetően volt feltüntetve. (Biztos csuklottak szegény térképészek, még az anyukájuk is…)
Megelégedéssel tapasztaltuk, hogy a harcosok sírján mécses égett, és a kis tisztásra vezető út két oldalán egy-egy olajfáklya volt.
A Barátnőm, és Laci, a katonasíroknál
„Díszőrség”
Rövid tiszteletadás és pihenő után indultunk tovább. Mondhatni, szerencsénk volt, mert a kb. 5 cm-es hó kiválóan tükrözte vissza az éjszaka fényeit, de azért szükség volt a lámpákra, viszonylag gyakran.
Lacival
Sűrűn kellett nézni a térképet, és az iránytűt is, kellemetlen lett volna egy eltévedés.
Legnagyobb gondot a hideg okozta. Volt olyan pillanat, amikor azt hittem, letörnek a lábujjaim, a vizünk pedig szó szerint megfagyott. Mondhatom, kellemes érzés, az éjjeli mínuszokban jégkását inni.
Lassan ránk reggeledett
A nehézségek közepette mindig azt emlegettük, hogy a kitörőknek sokkal nehezebb dolguk lehetett élelem szűkében, az ellenségtől minden irányból fenyegetve, korlátozott tájékozódási lehetőségek közepette. Ehhez képest a mi túránk sétagalopp volt.
Minket nem lőttek a vörösök, és ilyenkor még a kullancsok sem veszélyesek. A szél azonban elég erős volt, látszik a hópelyheken.
Kb. 20-25 km-t mentünk éjjel, a havas hidegben, de külön ki kell emelnem, milyen büszke vagyok a barátnőmre, aki zokszó nélkül vette a megpróbáltatásokat.
Remélem példánkból erőt merítve minél többen döntenek úgy, hogy kijárnak a természetbe, ha nem is ilyen szélsőséges körülmények közt.
Baktatunk
Laci barátommal
Végre a célnál, Pilisszentivánon! Újra mosoly az arcokon...
Összességében elmondhatom, hogy az előző éviekhez hasonlóan ez a túra is nagyon jól sikerült. Mi így állítottunk emléket a Hősöknek.
Aki esetleg kedvet kapott, hogy bejárja az útvonalunkat, szívesen elküldöm neki a térképet, pontosan megjelölve, hogy hol mentünk. Ezen felül tanácsokkal is tudunk segíteni.
AJÁNLOM AZ OLDALT
