A katonáról

A katona éberen őrzi népe, nemzete álmát, békeidőben, vérzivataros napokban egyaránt. A katona hős, és áldozat. Kívülről fényes egyenruha, csillagó szuronyok, büszke indulók, lányok csókja, virág a puskacsőben. Kívülről, a nép számára rendíthetetlen, büszke harcos, az ellenséggel kíméletlen, a családjával gyengéd, talpig férfi a katona. Belülről azonban félelem gyötri. Minden katona fél, az is, aki vakon rohan az ellenség géppuskái elé, ha a szükség úgy hozza, vagy aki egy szuronnyal megy az ellenséges területre, mert a harcot keresi. A katona félelmeinek két fő típusa lehet: a "gyávább" a haláltól fél, a sebesüléstől, az ellenség erejétől, kétségbe vonva saját, és bajtársai, illetve tisztikara, és hadvezetősége képességeit.
Azonban a legbátrabb katona is fél: erős vállán egy nemzet nyugszik, és ez hatalmas felelősség. Mindenki tőle várja el, hogy bajtársai oldalán diadalt verekedjen ki. Ha ez valamiért nem sikerül, akkor már nem a fényes egyenruhát látja a nép, hanem a véres, sáros, szakadt egyenruhát. Ilyenkor kérik számon a katonán a csatavesztést. Amíg ezt csak a gyengék, öregek, és a nők teszik, addig a honvéd elnéző. A gond akkor kezdődik, amikor az életerős, de gyáva frontlógósok dörgedelmei záporoznak a megtört, megvert katonára. Amikor ő mindent megtett a hazáért, mégis rá akarják hárítani a gyávák a saját felelősségüket, bűnüket. Mondhatni, azon verik le a port, aki mindent megtett az összeomlás ellen. Borzalmas, amikor a bátor katona hazatérve nem megértést lát, hanem a hon megvetése veszi körül, és az arcába kapja, hogy rossz ügyért, rosszul harcolt. Ha bizonyít a fronton, egyeseknek az a baj. Ha nem bizonyít, természetesen azt kérik számon.
Mégis, a hazát, családot védelmező bátor katona megérdemel minden elismerést. Ő helyt áll, amikor az árvíz támad, és akkor is, amikor egy egész világ jön rohamra ellenünk! A katona bátor, büszke, szabad lélek, mégis csak szolgál rendületlenül, önzetlenül, egy egész nemzetet! Cserébe szinte semmit nem kér, amiért izzad, vérzik, és meghal. Beéri pár falat élelemmel, és néhány doboz lőszerrel, mert élete az önzetlen harc, Istenért, Hazáért, Családért!

A magyar katona győzelemre született! Felvirrad még a mi napunk.

Talán lesz folytatás...