Tévedsz, ha azt hiszed, azt fogom írni, hogy ennek nincs értelme, meg hogy nem nemzeti ünnepen kell lázadozni. Hiszen ezeken az ünnepeken is éppen a lázadozókat ünnepeljük. Már aki, persze. És az ünneplés módjai is különbözőek, az elvtársak például igazán szánalmasan csinálják. Ők elbújnak, magukban, csak egymás, és a kamera társaságában „ünnepelnek”, hivatalból. Gyurcsány a szívére teszi a kezét a himnusznál (vajon saját ötlet?). Szép, szép… Nemzeti ünnep, nép nélkül, bujkálva. De hát ez egy ilyen ország.

Vannak azonban páran, akik nem érik be ennyivel, bátrak, elszántak, már nem hisznek a hazug szavakban, és ha kell, hajlandóak a tettek mezejére lépni. Ezután persze csőcseléknek, randalírozó fasisztáknak lesznek kikiáltva, de a lelke mélyén mindenki tudja: az ő nevük, és tetteik fennmaradnak, míg a percemberkék, és a gyávák eltűnnek a történelem süllyesztőjében.

Azonban ez így kevés. Nézz magadba, te ott a számítógép előtt, te, aki a TV- ből nézted az esti mozit, ahogy üldözik a tüntetőket, jön a vízágyús kocsi, könnygáz durrog, stb. Ha már ezt olvasod, talán a szíved oda húzott volna. Akkor mi tartott vissza? Messze laksz? Mit meséltél be magadnak? „Ennek így nincs értelme”? Lassan tényleg nem sok lesz, ha mindenki ezt mondja. De ha ott lenne mindenki, aki ezt mondja, máris többszörösére duzzadna a tömeg, és hirtelen értelmet nyerne sok minden. Elárulom, egy bizonyos embermennyiség felett képtelenség oszlatni. Tehát ha ezt elérnénk, még harcolni sem kellene, csak kint állni, és olvasni be a követeléseinket, amit ha nem teljesítenek (és nem fognak), akkor kezünkbe venni az irányítást végre. Vagy rendben van ez, hogy más fajú, más érzelmű, más kultúrájú emberek vezetnek minket az orrunknál fogva, mint egy birkanyájat? Ha nincs rendben, akkor tegyünk ellene!

Nézz magadba! Mindent megtettél, amit megtehettél? Őszintén…! Én kint voltam, de még így is bánt a lelkiismeret, mert úgy érzem, többet is tehettem volna. Igaz, van, aki ennyit sem tett.

Minden tiszteletem azoké a bátor fiúké, akik félelmet nem ismerve, az első sorban szálltak szembe a rendőrbűnözőkkel, vascsövekkel, Molotov-koktélokkal! Képzeljük csak el, milyen hatalom lenne, ha nem 20 ember harcolna ott, hanem 200, vagy 2000. Mi maradna ezekből a féreg droid rendőr csicskákból? Talán darált hús. És ha megtörnek, mehetnénk tovább, és végre újra lehetne országunk, jövőnk, és becsületünk.

Ha nem érzel elég bátorságot a Molotov-koktélokhoz és vascsövekhez, legalább gyere ki, és növeld a tömeget, így teremtve meg a harcolóknak a hátteret, és így félemlítve meg azokat a férgeket, akiknek félniük kell. Vagy szerinted legyőzhetetlenek a rendőrök? Gyáva kutyák ezek, csak fegyvertelenekkel szemben ilyen nagylegények, csapatban. De ha egyszer áttörik az a rendőrsorfal… Mit fogsz mondani a fiadnak, unokádnak, amikor majd számon kéri rajtad a tetteidet? Mit fogsz mondani akkor, amikor majd elér a vád, mert elér, hogy te, apa, vagy nagyapa, te mit tettél azért, hogy mi ne ilyen mocsokban éljünk? Te mit tettél akkor, amikor még lehetett?! Minél jobban szalad az idő, annál stabilabb a rendszerük, mi annál rosszabb helyzetbe kerülünk. Az idő az ellenségnek dolgozik. Most még lehetne így akár győzni is, de ha nem lépünk, ha elbukunk, az utódoknak már nem lesz semmi lehetősége megmenteni ezt a hont! Csak rajtunk múlik minden. Közel vagyunk a győzelemhez, de az nem fog harc nélkül az ölünkbe hullani. Küzdenünk kell érte, félelmet nem ismerve. A hazánkért, a jövőnkért, a gyermekeinkért, a szeretteinkért, önmagunkért.

Cum deo pro patria et libertate!

Antikommcsi