Hazafiak!

Közeledünk október 23-hoz. Végig kell mindenkinek gondolnia magában, hogy meddig akarja még nézni, ami az országunkban zajlik. Bírja-e még a látványt? Nemzeti közösségünk szétmállását, maradék közös javaink szemünk előtti elherdálását, az idegenek és élősködők számának folyamatos növekedését és növekvő térnyerésüket. Vagyis bírja-e még nézni Magyarország szeme láttára történő, végső leépülését és elsüllyedését a nemzetköziség tengerében.

Akik azt mondják, "Nem most jött el az idő a cselekvésre", azoknak igazuk van! Nem most jött el, hanem már réges-régen. Csak sokan nem akarják ezt észrevenni. Már réges-régen el kellett volna tekerni a jéghegy fele száguldó hajó kormánykerekét. Most már nagyon közel az a hegy! Mit számít, hogy mi a "szolgálati út", hogy előbb jelentést kell tenni a kapitánynak, és az majd megkonzultálja az első tiszttel, és majd eldöntik, hogy fordulunk-e és mikor, meg hogy... Már megpróbáltuk. A fülük botját se mozgatták. Most már fel kell rohanni a hídra, és ha a kormányos nem hajlandó cselekedni, akkor félre kell lökni, ha ellenáll, akkor le kell ütni, és elcsavarni azt a kereket, mert végünk! És az ütközés után, már nem lesz tovább.

És hogy az éles fordulótól majdnem felborul a hajó, összetörik a berendezés, minden szanaszéjjel lesz, és az emberek közt kitör a fejetlenség? Na és? De élni fogunk! A zűrzavaron csak úrrá leszünk valahogy, a berendezést majd helyreállítjuk, sőt újat, jobbat csinálunk. De élni fogunk! Élni!

Készüljetek!

Vagy Magyarország-darabokba kapaszkodó hajótöröttek akartok lenni az idegenség jéghideg tengerén? Mert ha nem, akkor készüljetek a Nagy Októberre! Készüljetek egy hosszú hétre, pakoljatok alapos átgondoltsággal és felkészültséggel össze hozzá, és gyertek ki Budapest utcáira! Ez a hosszú hét október 22-én a Szabadság téren indul! És hogy hol lesz a vége? Azt most még nem lehet tudni, de benne lesz október 23., a Kossuth tér, a Belváros, október 26., az Erzsébet híd és még ki tudja, mi minden.

És hagyjuk az ilyen bölcsességeket, hogy "Mi értelme kockáztatni?" Mert a legnagyobb kockázat az, ha minden így megy tovább. Vagy a "Nem a rendőr az ellenség!" Mert az ellenség az, aki ránk lő! Meg a "nincs forradalmi helyzet!" Mert ne várjon arra senki, hogy majd fellázad az ország, hanem lázadjon fel maga, és máris úgy fogja érezni, hogy forradalmi helyzet van.

Vannak, akik azt mondják, nem vagyunk elegen ahhoz, mi, elkötelezett hazafiak, hogy kivívjuk a győzelmet. Ezt nem tudom! De azt tudom, hogy elegen vagyunk ahhoz, hogy elkezdjük a harcot! Mutassunk példát bátorságból, és lesznek követőink!

Én nem ígérhetek nektek zsíros koncot, mint amivel a politikusok egymást megveszik. Csak vért, verejtéket, kockázatot és áldozathozatalt. De a küzdelem végén ott a SZABADSÁG, és az mindent megér.

Budaházy György