Hajas István: Ne sírj, Anyám!

Anyám, ha erre Nyugat felé nézel S hiába várod bujdosó fiad, Ne sírj Anyám, ha borús még az égbolt, Egyszer felderül, egyszer felvirrad. Egyszer, ha majd az ajtódat kitárod, A hajnalpír az arcodra ragyog: Ott áll előtted fiad, akit vártál, S kiáltom: Anyám! Ne sírj, itt vagyok. Hoztam a hajnalt, amit várva-vártunk. Zokogva léptük át a szent határt. Amerre jöttünk, ölelő karokkal Egy eggyéolvadt nemzet lelke várt. Ezernyi kérdés szállt el az ajkakról: Mi van fiammal, jön-e az uram? Kisunokámat hozza-e a lányom, Hát a vejemmel, menyemmel mi van? Jönnek. Mind-mind és örökbékét hoznak, A bujdosásból Krisztus visszatért. Ne sírj, Anyám, ha apám nem jöhet már, Halálba ment a magyar nemzetért. Ne sírjatok, kik mindhiába vártok! Virág fakad a hősi sírokon. Vérünk és könnyünk nem folyt el hiába, Magyar áll őrt, az őshatárokon! Anyám, nem lesz több rémületes álmod, Szent küszöbödön őrködik fiad. Hősi síroknak békés álmodói Pihenjetek meg - hazátok szabad! Testvérkarokkal - magyart átölelni A bujdosóknak hada hazatart. Amerre járnak, örömkönnyes arccal Zengik, hogy: "Isten, áldd meg a magyart!"