Babits Mihály: Erdély

Rólad álmodtam, Erdély, kamasz koromban, Erdély, messzirül süvegeltek hegyek és fejedelmek. S ki voltál könyvem, Erdély, ezeregyéjem, Erdély, lettél ifjonti házam és tanuló lakásom. Három nagy évig, Erdély, laktam földedet, Erdély, ettem kürtös kalácsát s a tordai pogácsát. Ismertem színed, Erdély, tündérszín őszöd, Erdély, üveg eged metélő csúcsaid gyémánt élét. Most versbe szállok, Erdély, az első hírre, Erdély, hogy varázsod határát sorompók el nem állják. Öreg pilóta, Erdély, ül így gépébe, Erdély, mégegyszer ifjúsága tájain szállni vágyva... Habár odáig, Erdély, el nem érhetek, Erdély, hol régi lusta sziklám ma is emlékezik rám. Oh messze, messze, Erdély, messze még a nap, Erdély, hogy teljes lesz a munka s az igazság se csonka.